Növényi[]
Olajos növényi magvakból készül, étkezésre, sütésre és világításra alkalmas.
Készítése[]
Alapanyaga lehet: takarmányok magja, kender, len, dió, mák, bükkmag, napraforgó, repce, földibodza (orvosság), tök, bármilyen oljaos mag.
Tökmagot ki kell fejteni a héjából. (köpesztés) Egyébként a héjalatlan törmelékből a héjrészeket kirostálták, kiszitálták.
Olajfőzés[]
A megtört magot vízbe keverve fel kell forralni. A kioldódó az alacsonyabb sűrűségű olaj feljön a víz tetejére, ahonnan kihűlés után elkülöníthető. Mivel a víz forráspontja alacsonyabb, mint bármely olajé, amiről tudomásom van (legalacsonyabb: lenmagolaj, 107°C[1]), ha tovább forraljuk hamarabb fog elpárologni.
Sajtolás[]
- aprítás (törés)
Mozsárban, lépőkölyűben vagy vályúban gördülő törőkoronggal végezték. Az elkészült lisztet, darát vízzel, többnyire forró vízzel keverik, tésztaszerű péppé gyúrják.
- pirítás
Ezt azután edényben tűzön, állandó kevergetés közben pörkölik.
A törés és pörkölés a növényi rostokat elroncsolta, mintegy előkészítve az olajnak a növényi szövetek közül való kipréselését.
- sajtolás
Háziszőttes vászonba, gyapjúszövetbe göngyölve helyezik a sajtóba, ahol belőle az olajat kipréselik. Eredetileg a pörkölt, préselésre kész masszát rögzített elhelyezésű állványzatba vagy akár élő vagy száraz fának a megfelelően kivájt, kiképzett részébe helyezték, majd a masszára préselő lapot tettek, s azt ékek beütésével mindjobban összenyomták, összepréselték. Ezáltal a rostok között levő olaj kipréselődött, kifolyt és kicsepegett. Fejlettebb módszert jelentett a különféle orsós, csavaros prések használata. Kedveltek voltak szőlőprésekhez hasonló olajütő mechanizmusok.
Az így nyert növényi olaj még jelentékeny mennyiségű vizet tartalmazott, amelyet főzéssel párologtattak el. A visszamaradó kipréselt anyag a szak, amit korong alakja nyomán neveznek pogácsának.
Források[]
Magyar Néprajzi Lexikon: Olajkészítés, Olajütő