FANDOM


Ezt a fát nagyapám ültette, árnyékában nem ült, gyümölcsét nem ette.[1]

JellemzéseSzerkesztés

TerméseSzerkesztés

A diófának úszó termése van, ezért kedveli a folyók árterületét, de a madarak is terjesztik. A néphit szerint azok a legjobb fák, amelyeket a varjak ültettek, mert ők a nagyobbakat és a könnyebben feltörhetőket kedvelik. A kertekben is gyakran tapasztaljuk, hogy az elhullott és fel nem szedett dióból tavasszal erős növésű magonc serdül.

TermesztéseSzerkesztés

A dió az ország egész területén megterem. Kedveli a jó vízgazdálkodású, levegős talajokat, de a déli lejtőket is. Hullámtereken is megél, ha az ár 6-8 nap alatt levonul.

A téli hidegre és a nyári melegre nem érzékeny, de a tavaszi fagyok gyakran elpusztítják a barkáit. Ha a nővirágok kinyílása idején nincs a közelben pollenadó barka, akkor termésre bizony nem számíthatunk. A csapadékhiány is súlyosan rontja a terméskilátásokat: ha a június-július száraz, aszályos, akkor a dióbél apadt lesz.

Messze elhatoló gyökereivel a diófa nagy területről képes a tápanyagokat összegyűjteni, így közvetlen trágyázásra -az egyébként rendszeres tápanyagellátásban részesülő kertben - nincs szükség.

A házikertben egy diófa is elegendő. Ennek a helyét is alaposan meg kell fontolni, nemcsak azért, mert nagy helyet foglal el, hanem azért is, mert nagyon hosszú életű, és az átültetése nem kecsegtet sok sikerrel. A többi fától tíz méter távolságra kell ültetni. A csemete ültetésére tavasszal kerüljön sor, mert a frissen ültetett diófák nehezen viselik el a telet, gyakran kipusztulnak.

Néhány éve a faiskolák oltott diócsemetéket hoznak forgalomba. A nemes fajtákat feketedióra vagy közönséges diómagoncra szemzik. Az oltványtelepítés előnye, hogy az ilyen fa kisebb koronát nevel, már a 3-4. évben termőre fordul, és gyümölcsei - minthogy a csemete vegetatív úton jött létre - biztosan fajtaazonosak, míg a magcsemetéknél nem lehet tudni, hogy 10-12 év múlva milyen gyümölcsöt fognak róla szüretelni.

MetszésSzerkesztés

A korona kialakítása után csak az elsűrűsödő és az esetlegesen sérült, beteg részeket távolítsuk el. A diófát csak augusztusban, 20-a után, de még lombullás előtt[2] szabad metszeni!

A diócsemetéket kezdetben alakító metszésben kell részesíteni. Ennek az ideje télen van. Ha a fákat tavasszal metsszük, akkor a sebekből szinte kicsordul a fa nedve, ami nehezen szárad be, és ez korhadást indít meg.

Augusztusban, szeptemberben van az ideje a ritkító metszésnek, mert ekkor a legkisebb a gyökérnyomás, és a nyílt sebeken keresztül a legkevesebb légveszteséget szenvedi. Ilyenkor kell lefűrészelni, lemetszeni az elfagyott, száraz vesszőket is. A diófa ugyanis gyakran és súlyosan szenved a téli fagyoktól. De még jelentékenyebb az a kár, amit a késő tavaszi fagyok okoznak a fiatal hajtásokon levő nővirágokban. Ezért, ha a fagyosszentek szigorúak voltak, akkor kevés diótermésre számíthatunk!

Tibor bá tapasztalati szerint ágtalanítani bármikor lehet. Túl alacsonyan hoz ágakat (40-50) cm. Az első 2-3 évben az alacsonyabb ágakat le kell vágni, különbe nem tudsz alámenni.[2]

NövényvédelemSzerkesztés

A közvélemény úgy tartja, hogy a diófáknak nemigen vannak betegségei. Pedig ez nem állja meg a helyét! A kertekben álló diófákon igen gyakori a baktériumos levél- és termésfoltosság, a gnomóniás levélfoltosság és a nektriás ág-rák. A kártevők közül a diófát is megtámadják a levéltetvek, az almamoly és a szövőlepkék. A legcélszerűbben akkor járunk el, ha az alma- és körtefák permetezésekor a diófákat is ugyanabban a kezelésben részesítjük.

SzüretSzerkesztés

A diófajták közül az Alsószentiváni 117, a Fertődi 1, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 telepítése biztat a legjobb eredménnyel.

A dió szüretét akkor kell elkezdeni, amikor a termés zöld burka felreped. Ilyenkor vékony bottal veregetjük az ágakat, hogy az érett diók lehulljanak. A fák ütögetése kíméletes legyen. Nem igaz az a hiedelem, hogy a diófa annál jobban terem jövőre, minél jobban megverik az idén!

Az oltott fák a 3-4. évtől, a magról keltek a 10-12. évtől kezdenek teremni. Egy egészséges, jól fejlett diófa 30-40 kg termést ad, és 80-100 évig él. A diófa ősszel lehullott lombját bizonyos megkötésekkel használjuk komposztálásra, mert benne a juglandin nevű vegyület van, ami a talaj mikroszervezeteinek életét akadályozza.

FelhasználásaSzerkesztés

A levert diókat haladéktalanul össze kell gyűjteni és megtisztítani, mert a zöld héj fekete nedvet ereszt, és ez elcsúfítja a dió héját. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a burok nem akar leválni, nejlonzsákba rakjuk, és abban egy napig füllesztjük. Ezután a héj könnyen lebontható.

A diót száraz, szellős helyen, egy rétegben továbbszárítjuk, majd raktárban vagy padláson, zsákban, vászonzacskóban, esetleg kartondobozban tároljuk.

Egy kiló héjas dióból fél kiló belet fejthetünk.


Igen értékes a kivágott diófa fája, amelyből furnér és parketta készül. Fontos az, hogy a törzset ne a föld felszínén fűrészeljék el, hanem a támasztógyökereket is bontsák ki, és a törzset a fatönkkel együtt emeljék ki. Ez ugyanis a fának az ipari szempontból legértékesebb része; szép erezete és sötétbarna színe miatt az esztergályosmunkáknak is nemes nyersanyaga.

GyógyászatSzerkesztés

a termés kemény, fás héjaSzerkesztés

teaSzerkesztés

Naponta 3-4 csészével, 6 héten keresztül: cukorbajra[3] A dió zöld burkából dióolajnak nevezett hajkenőt és barnafapácot készítenek.[1]

falevélSzerkesztés

teaSzerkesztés
  • Vérnyomáscsökkentő, vértisztító, nyugtató hatású: jó idegesség, álmatlanság, kimerültség, vagy túlhajszoltság kezelésére[3]
  • hajfesték: Egy csésze forró vízhez két kanál diólevelet tesznek, és hagyják állni egy napig. Egy másik csésze forró vízbe egy evőkanál orosztea levelet tesznek, és szintén hagyják állni egy napig. Másnap felforralják, és leszűrik mind a kettőt, majd összekeverik és egy üvegbe öntik, utána pedig, ha kihűlt, beteszik a hűtőbe. Hajmosás után törülközővel kissé felitatják a hajról a vizet, majd korábban a festéshez használt hegyes szájú üvegbe téve ugyanúgy festik vele a haj tövét, mint a hajfestékkel.
    A beáztatott hajat olyan régi törülközőbe csomagolják, amiért nem kár, majd kissé leöblítik és szárítják.[3]
  • Hajöblítéshez egyszerű teát használnak, ami csak diólevélből készül, s egy csészéhez egy evőkanál levelet tesznek.[3]
  • Régi megfigyelés, hogy ha kutya vagy macska fekhelyére egy csomó diólevelet tesznek, akkor elűzi a bolhákat.[3]
főzetSzerkesztés

A diólevél főzete bélhurut, magas vérnyomás ellen használatos.[1]

külsőleg fürdőSzerkesztés

dióbélSzerkesztés

  • koleszterincsökkentő[3]
  • székrekedésre[3]
  • mérsékli a hasmenést[3]

Nagy energiatartalma miatt téli tápláléknak kifejezetten jó.

dióbeleket elválasztó lágy héjSzerkesztés

teaSzerkesztés

koszorúér betegséget segít megelőzni[3]

fakéregSzerkesztés

  • Vértisztító tea készülhet a diófa kérgéből is, amelyet megszárítva vagy nyersen is használnak.[3]

ForrásokSzerkesztés

  1. ^ 1,0 1,1 1,2 1,3 Bálint gazda: Dió - őshonos fája alatt a fű se nő
  2. ^ 2,0 2,1 Tóth János vendégposztja
  3. ^ 3,00 3,01 3,02 3,03 3,04 3,05 3,06 3,07 3,08 3,09 3,10 3,11 3,12 Pethes József: Így gyógyít a diólevél tea! Szabad Föld Online, 2010. július 21.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki